Olyasminek gondolom, mint a hazatalálást, miután elvesztél.

Pityeregsz, mert nem találod az utat. Ismeretlen arcok, helyzetek, emberek vesznek körül. Félsz, szorongsz, mert nem tudod mi lesz veled, ilyen helyzetben még sosem voltál, és ez kétségbeeséssel tölt el. Mélyen magadban tudod, hogy van otthonod, ahol jól érzed magad, ahol minden ismerős. Emlékszel az illatára, a melegére, emlékszel, hogy mosolygós arcok vesznek körül. Tudatod legmélyén megbújva benne van a szabadsággal telt nyugalom érzése, de most vagy valahol, és egyre kétségbeesettebben keresed az utat hazafelé, és minél jobban akarod tudni az irányt, annál messzebbre kerülsz tőle. Mégis újabb és újabb elméletekkel, térképekkel próbálkozol, találsz egy házat, ami hasonlít, de hamar kiderül csak egy ház, és nem a Te otthonod. Jönnek okosok, jön a Nagy testvér, és mindenki a saját tapasztalatait, elképzelt világát, házát akarja rád erőltetni. De csakhamar rájössz, ez sem a te világod. Egy idő után arcul csap a felismerés, mennyi évet vesztegettél el arra, hogy mások elvárásainak megfelelj, mennyi kudarcot, keserűséget, fájdalmat gyűjtöttél be, és minden hiába… elvesztél.

És akkor jön valaki, aki elkezd rád figyelni. Kérdezget. Hogy hívnak? Ki vagy? Mire emlékszel az otthonodból? Erőt ad, hogy tovább haladj. Ha kell, segít kocsit, hajót építeni. Felerősít. Bátorít, hogy tedd le azokat a batyukat, amiket mások adtak a kezedbe, és nem a tiéd. Szeretettel tanít emlékezni az otthonod szobáira, képeire, bútoraira, hangulatára. Ugyanakkor nem vár el, mert tudja, a saját otthonodat csak te találhatod meg. Nem akar, nem követel, mert pontosan tudja: a hazatalálás hosszú, és sokszor kitérőkkel teli folyamat.

Először bíznod kell bennem, aztán bíznod kell magadban, aztán hinned kell bennem, majd hinned kell magadban. Aztán tenned kell értem, és később magadért. Hinni, hogy van erőd, hinni, hogy van elég időd. Hinni, hogy képes vagy megtalálni… Miközben haladsz, talán hazafelé, levetkőzöd kopott, de megszokott ruháidat, hurcolt batyuidat, egyre könnyebb leszel. Útközben lesznek olyanok, akik nem értik mit művelsz. Lesznek olyanok, akik támogatnak, mások csodálni fognak, hogy milyen bátran lépkedsz. Talán olyanok is lesznek, akik rönköket gurítanak az utadba, mert nehezen viselik a mosolyodat, azt, hogy tudod hová tartasz. De ha eléggé kitartó vagy, és elég bátor, akkor, amikor nem számítasz rá, talán a legnehezebb hegy megmászása után, vagy amikor végképp úgy érzed, feladod, egyszer csak ott találod magad egy épületben, ahol beléd hasít a boldogság, és abban a percben a bizonyosság hálája: HAZAÉRTEM!

A jó coach ilyen. Ismer. Tudja melyik ajtódhoz milyen kulcs illik. Rád figyel, de nem vár el. Hagy időt hogy megtapasztald magadat. Biztat, de nem a kész megoldásokat adja a kezedbe, hanem bátorít, hogy magad keress. Tiszteletben tartja a döntéseidet, a választásaidat. Tisztel, mert dolgozol magadért. Felráz, amikor elakadsz. Szeretetteljes, de szigorú. Megtanít arra, hogyan vedd magadat komolyan. Megtanít, hogyan tedd le a hazugságaidat. Eszközöket, módszereket ad a kezedbe, hogy felfedezhesd azt a valóságot, azt a belsö csodát, amit mindig magadban hordoztál, de csak te tudhatod hová dugtad el.

Oldal: COACHING
NYUGALOM SZIGETE, A FÁRADT VÁNDORNAK - © 2008 - 2024 - tanaeta.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat